Ha irodalmunkban József Attila a nagybetűs Költő, akkor Devecseri Gábor (1917–1971) a Műfordító par excellence. És persze költő a Nyugat harmadik nemzedékéből. És klasszika-filológus, természetesen. Ám mégis, a műfordítás áll esetében mindenek felett. Hegelt parafrazálva: ha mi, magyarok Homéroszra nézünk, egy kicsit mindig Devecseri néz vissza ránk. Ugyanis, miután 21 évesen(!) kiadja a komplett Catullust, 1939-ben és 1941-ben megjelennek fordításában a homéroszi himnuszok – mindhárom kötet nagy ívű bevezető tanulmányát a kiváló Kerényi Károly írja –, melyeket 1947-ben a magyar nyelvű Odüsszeia, 1952-ben az Iliász követ, teljessé téve a magyar Homéroszt. Egy következő csúcsteljesítmény az 1964-es Ovidius: Átváltozások. Mint kortársait, őt is keményen megpróbálta a történelem: a Vészkorszak zsidó származású túlélőjeként a nácizmus Szküllájától megmenekül, de vajon a sztálinizmus Kharübdiszét elkerülte-e, elkerülhette-e a XX. század örökké szerelmes, magyar Odüsszeusza? Halála egy nagyszerű műfordítói, jelentős irodalmi, és vitatható erkölcsi-politikai értékű életmű végére tett pontot, fájdalmasan korán.

A vezetést tartja: Simon Gábor tárlatvezető