Vagyonos szülők gyermeke volt. Kőszegen, Sopronban, Szombathelyen tanult, Pesten ügyvédi vizsgát tett. A pinkafői uradalom ügyésze volt, de hamar az irodalom felé fordult. 21 éves korában jelent meg az Érzelemvirágok című kötete. (Kőszeg, 1842) Szívesen politizált, vármegyéjében, mint a szabadelvű ellenzéknek egyik szónoka szerepelt. Ekkor adta ki Összes költeményeit is. (Pest, 1852) Petőfi Sándor hatására elkezdett népies költeményeket írni. Ennek sikere után 1854-ben jelentette meg pályafutásának csúcspontjának számító a Falu pacsirtája című kötetet. E dalaival a hazai tájköltészet legnevezetesebb személyei közé került. Miután felesége 1855-ben meghalt, Pestre költözött, ekkor adta ki újabb költeményeit Tündérvilág címmel és megjelentette Összes költeményeit második kiadásban. Ezek után született a Huszárok könyve, majd a Pásztorórák című kötete. Szerkesztette a Szépirodalmi Albumot. Verseket és prózai cikkeket írt az 50-es évek lapjaiba. 1860-ban Vas vármegye főjegyzője, majd országgyűlési képviselője lett. 1864. március 15-én politikai összeesküvés gyanúja miatt az Újépületbe, majd Olmützbe, Theresienstadtba zárták. 1867-ben szabadult. Ennek az időszaknak a verseit Egy rab álmai című kötetében jelentette meg. Hazatérte után Pesten lakott és újra országgyűlési képviselővé választották. Báró Eötvös József miniszter Vas vármegye tanfelügyelőjévé nevezte ki. 1875-ben Pesten halt meg. Szombathelyen 1898-óta viseli utca a nevét.