A Reismann testvérek születési helye a szombathelyiek által röviden csak "klinik"-ként emlegetett Semmelweis utcai Bábaképző Intézet volt. Az itteni szolgálati lakásban töltötték gyermekkorukat is, innen jártak iskolába is, előbb az elemibe, majd János a premontreiekhez, Mariann pedig a Kanizsaiba. 1925 májusában utazott Szombathelyről Párizsba a húszesztendős fiatalember, hogy beiratkozzék a Sorbonne-ra, orvos apja elvárása szerint, de menet közben meggondolta magát, Peter Powel amerikai fényképész munkatársa lett, s inkább a Montparnasse művészkávéházait látogatta, mint az egyetemi előadótermeket. 1928-ban végezte el a müncheni Staatliche Höhere Fachschule für Phototechnik operatőri tanfolyamát, majd a friss diplomával a zsebében az Arbeiter Illustierte Zeitung fotóriportere lett, és együtt dolgozott Moholy-Nagy Lászlóval, Erwin Piscatorral, John Heartfielddel, Umboval. Reklám-, illusztrációs és divatfelvételeket is készített, mint az U.R.F. Reklámkollektíva tagja, egészen 1931-ig. Amikor a politikai fotómontázs utolérhetetlen mestere, a többször emlegetett Heartfield kiállítást rendezett műveiből Moszkvában. Reismann is odautazott, s ha már ott volt, ott is maradt, amíg csak lehetett. Hét évet töltött riporterként a Szovjetunióban. Az SZ.SZ.R. Na Sztrojke, a Szojuzfoto, az Ogonyok munkatársa volt, de 1932-től elsősorban az A.I.Z. szerkesztőségét látta el képekkel. 1938 februárjában nem hosszabbították meg tartózkodási engedélyét. A történelmet ismerve talán ennek köszönhette, hogy életben maradt, s nem lett sok társához hasonlóan Sztálin áldozata.
Kis kitérővel Párizsba utazott, s 1942 őszétől a párt illegális folyóiratát, a Bulletin d'Informationt szerkesztette. Dolgozott a Regardsnak is. 1945-ben, az első pártcsoporttal Olaszországon és Jugoszlávián keresztül hazatért Magyarországra, de nem bírta sokáig. Ez év decemberétől a Jövendő Párizsba küldte tudósítóként, ahol 1948-tól a párizsi magyar nagykövetség sajtóirodájának vezetője, majd a követség kultúrattaséja lett. Robert Capával és David Seymourral közösen Rómában, a Casa della Culturában állított ki. A rendeződő életpálya brutális fordulatot vett, amikor 1949 szeptemberében a Rajk-per kapcsán letartóztatták és koholt vádak alapján elítélték. Talán, mint a Magnum fotóriportere készíthette volna életműve legfontosabb képeit, ehelyett testileg, lelkileg alaposan összetörték elvtársai börtönei. Szabadulása után azért nem felejtett el jókat inni, barátait hajnalig szóval tartani, vándorolni a világban, fényképezni. Emlékét utca őrzi Szombathelyen.