A Petőfi u. 31. számú lakóházon emléktábla jelzi, hogy abban az épületben élt és alkotott Békefi Antal pedagógus, népzenekutató. A Veszprém megyei Bakonyoszlopon született 1926. május 19-én. Életútja nehéz körülmények között indult, 10 éves korában édesanyját, 17 évesen édesapját vesztette el.

A Petőfi u. 31. számú lakóházon emléktábla jelzi, hogy abban az épületben élt és alkotott Békefi Antal pedagógus, népzenekutató.

A Veszprém megyei Bakonyoszlopon született 1926. május 19-én. Életútja nehéz körülmények között indult, 10 éves korában édesanyját, 17 évesen édesapját vesztette el. Igen nagy szorgalommal és kitartással szerezte meg a középiskolai ének-zene tanári oklevelet, majd tanult zeneszerzést Budapesten Sugár Rezsőnél. Előbb szülőfaluja kántortanítója volt majd 1950-től Zircen dolgozott általános iskolai ének-zene tanárként.

1959-ben jött Szombathelyre, először a gyakorló iskolában tanított, később a tanítóképzősöket, tanárképzősöket oktatta. 1977-től főiskolai tanári kinevezéssel az Ének-zene Tanszék vezetésére kapott megbízást. Zeneoktatói, énektanári tevékenysége mellett kórusvezetést, zenei ismeretterjesztést is vállalt. Meghívta Szombathelyre az alkotó tudósokat, zeneszerzőket, zenei estek bevezető előadásait tartotta. Alkotói életútjának másik fontos területe a népdalgyűjtés volt. Amíg Zircen élt, a Bakony-vidék népzenei hagyományait kutatta, amikor Szombathelyre került, a mi vidékünkön folytatta azt. 1955-ben jelent meg a Bakonyi népdalok c. kötete, 1976-ban pedig a Vasi népdalok c. munkája.

Ezekkel párhuzamosan zeneszerzői tevékenysége is kiteljesedett. "A csodafű", "A táborozó kukta", a "Tarka-Barka kiscsibe" című színpadi zenéit rádióközvetítések révén az országban sokan megismerhették.

Ismereteit hazai és külföldi előadásokon, publikációkban adta közre. Fő művének tekintette a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére gyűjtött és rendszerezett munkaritmus, munkarigmus, munkadal címmel készült tanulmánysorozatot. Sajnálatos módon nem érhette meg

A magyar munkadal c. kandidátusi disszertációjának megvédését, 1982. szeptember 27-én Szombathelyen elhunyt.

Eredményes munkája elismeréséül számos kitüntetésben részesült: Szocialista Kultúráért (1955), Munka Érdemérem (1958), Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1974).

Tiszteletére Bakonyoszlopon szülőházán, Zircen volt lakóházán emléktáblát helyeztek el, szülőfalujában és Szombathelyen utcanév őrzi emlékét.

Befejezésül egyik szép gondolatát idézzük fel: "Tudás nélkül nem lehet, szív nélkül nem szabad".