1872-ben, Szegeden látta meg a napvilágot. Már 1895-től Premontrei Gimnáziumunkban tanított, ahol nemcsak rajzot, de matematikát is oktatott. Szigorú, de jószívű pedagógusra emlékeztek egykori tanítványai, akinek tekintélye volt az iskolában. Tóth Lajos nyergesmester Mária nevű leányát vette feleségül, amivel végleg Szombathelyhez kötötte sorsát. Hamarosan bekapcsolódott a város kulturális életébe, tevékenykedett a sport egyletben, szívesen kerékpározott, sőt egy vívó egyesületet is megszervezett az évek folyamán. Rajczy Imrét, a későbbi olimpiai bajnokot ő oktatta először vívásra. Igazi tere azonban a képzőművészet volt. Már 1903-ban megtervezte a megyei iparkiállítás díszkapuját (magyaros stílusban), amelyről szerencsére fotográfia maradt fenn. Amikor 1920-ban, a legnehezebb körülmények közepette a Vasvármegyei Kultúregyesület részeként szép- és iparművészeti iskolát hozott létre, olyan rendkívülit alkotott, hogy arra még Budapesten is felfigyeltek. Rákosi Jenő, a kor nagyhatalmú irodalmi személyisége meglátogatta az iskola egyik kiállítását, s az ott látottakról rendkívül elismerően nyilatkozott. Igaz, hogy ez az intézmény mindössze három szemeszter erejéig működhetett, azonban több, későbbi művész is látogatta óráit, s mai művészeti szakközépiskolánk ősének tekinthető. Mindezek megalapozták Vass tekintélyét, s hamarosan a Vasvármegyei Kultúregyesület képzőművészeti szakosztályának elnöke lett. Teljességgel alkalmas volt erre a feladatra, számos kiállítást, művészeti eseményt szervezett. Sajnos az 1930-as évek elején szembe kellett néznie a rákbetegséggel, de még ekkor is aktív maradt. Alighanem ő volt a híres képzőművészeti társulás, az 1930-ban megalakult és 1945-ig működött Szent Márton Céh megálmodója, s arra még volt ideje, hogy ennek elindításában is oroszlánrészt vállaljon. 1934-ben azonban elhunyt, sírja a régi Szent Márton temetőben található. Vass Béla képzőművészeti munkássága ugyan nem éri el szervezőmunkájának magas színvonalát, azonban nem elhanyagolható. Szorgalommal és érdeklődéssel tanulmányozta Európa művészetileg legjelentősebb országainak gyűjteményeit utazásai során. Rajztanári képzettsége által szerzett művészeti jártasságát igyekezett továbbfejleszteni. Nem véletlenül találjuk a korabeli modern magyar festészet legfontosabb központjában, Nagybányán, 1912 nyarán. Két évvel később pedig Szentesen vett részt nyári kurzuson, sőt Tápén is megfordult. Külföldi útjain, Itáliában, Ausztriában szívesen akvarellezett tájképeket, otthon pedig olajfestészetben gyakorolta szívesen magát. Portrék, tájak, csendéletek egyaránt kerültek ki ecsetje alól, melyeknek többsége a megye polgárságához került. Érdekes kísérlete Szombathely esti kékségben fürdő főterének rögzítése, mely ma a városházán található. Leszármazottai több önarcképét őrzik, az egyiken vívó ruhában örökítette meg magát. A jáki apát számára megörökítette a híres, 13. századi, román templomot, gimnáziuma felkérésére pedig „Súlydobó” c. képét alkotta. Vass Béla szakrális megrendelései közül kiemelkedik Csornán található a tongerlói apátságban őrzött Szent Norbert kép másolata, valamint Guido Reni Szent Mihály festményének kópiája. A szombathelyi Katolikus Kör számára még további szakrális képeket festett. Lakása a húszas – harmincas években a Kossuth u. 7-ben volt.