A Kossuth Lajos u. 29. sz. ház helyén állt az az épület, ahol 1818. november 13-án Magyar László (Horváth) meglátta a napvilágot. A gyermek Horváth Anna és Magyar Imre csáktornyai uradalmi tiszttartó házasságon kívüli kapcsolatából született, ezért a kor szokásai szerint édesanyja nevén anyakönyvezték. Az édesanya a szülés után három héttel meghalt. Lászlót előbb anyai nagyanyja Szombathelyen, majd apai nagyszülei Dunaföldváron nevelték. Középiskolai tanulmányait Kalocsán, a piarista gimnáziumban kezdte, majd Szabadkán érettségizett, apja ezekben az években adoptálta őt. Az érettségi után rövid ideig gazdasági gyakornokként apja mellett dolgozott, majd 1841 őszén a fiumei tengerészeti akadémia hallgatója lett. Az akadémia elvégzése után két éven keresztül sokféle beosztásban, sokféle hajón szolgált. Az 1840-es években, Dél-Amerika még feltáratlan területein szándékozott expedíciót vezetni. Vállalkozása végrehajtásához 1846-ban azonban hiába kért segítséget az MTA-tól. Kenyérkereső foglalkozás után kutatva jutott el Afrikába, a kalabári uralkodó udvarába, akinek anyagi támogatásával kerülhetett sor 1848 tavaszán első kutatóútjára, felfelé a Kongón, a Jellala vízesésekig. Útjáról részletesen beszámolt naplójában és értekezést küldött haza. Afrika belsejébe tett további nagy utazásaihoz is a kalabári uralkodó biztosította a szükséges árukészletet és értékeket. 1850-1856-ig hat felfedező utat tett Magyar László. 1849 nyarán beházasodott a Bihé királyság uralkodó családjába, melynek köszönhetően belülről figyelhette meg az őt befogadó nép társadalmát, szokásait, mindennapi életét. 1856-ban elkészítette utazásai első részletes, magyar nyelvű leírását, amelyhez térképet is mellékelt, s 1857-ben elküldte Magyarországra. A harmincmillió négyzetkilométernyi fekete kontinens területének kereken harmincadrészét egyedül kutatta fel és a bennszülöttektől az Enganna Komo (Komo úr) nevet kapta, mivel gyakran kérdezősködött: mi micsoda. (A micsoda kérdőszó portugálul como.) 1857-től 1864-ben bekövetkezett haláláig útinaplójának második részén dolgozott. Az 1850-es évektől ismételten foglalkozott a hazatérés gondolatával, ám utazásához sem apjától, sem az MTA-tól nem kapott megfelelő segítséget. 1858-ban az MTA testülete távollétében levelező tagjává, a Bécsi Császári és Királyi Geographiai Társaság rendes tagjává választotta. Az MTA halála után négy évvel kapott értesítést arról, hogy Magyar László 1864. november 9-én Benguela közelében Ponto do Cuio /Angola/ helységben meghalt. Életművének nagyobb része, két befejezett könyv kézirata elpusztult Afrikában. Töredékesen fennmaradt munkái az egyetemes Afrika-tudomány egyedülállóan komplex és hiteles forrásait alkotják. Földrajzi, néprajzi adatai jelentősen gazdagították korának ismereteit. Szülővárosában, a Károlyi Gáspár téren emlékmű (1938 Rumi Rajki István, Tóth János), a Kossuth L. utca 29. számú házon emléktábla (1994 Tornai Endre András), valamint utcanév is őrzi emlékét.