Szent Márton a Római Birodalom Pannonia Provincia területén, Savariában (ma Szombathely) született Kr. után 316-ban egy jómódú családban. Mivel apja katonatisztként szolgált, jutalomból Itáliában kapott birtokot, ezért a család egy időre ott telepedett le. Gyermekként Ticinumban (ma Pávia) nevelkedett, ahol első ízben találkozott az akkor még csak kibontakozóban lévő kereszténységgel. Ennek hatására 12 évesen úgy döntött, felveszi a keresztény vallást, amit szülei nem néztek jó szemmel. 15 évesen apja akaratára belépett a római hadseregbe, fiatal kora miatt azonban 4 évig egy gyakorló csapatnál szolgált és csak 19 évesen lett valódi katona. A feljegyzések megemlítik segítőkészségét, jóindulatát, ami miatt meglehetősen különbözött a vele együtt szolgáló társaitól. Egy hideg, téli este Ambianum (ma Amiens, Franciaország) város kapujánál egy nélkülöző koldussal találkozott, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. Ekkor Márton köpenyét kardjával kettévágta, majd egyik felét a koldus vállára borította. Nem sokkal ezután álmában megjelent neki Krisztus a koldusnak adott köpenyben, aminek hatására 339-ben, 22 évesen megkeresztelkedett.

Ezt követően még két esztendeig szolgált a hadseregben, majd Pictavium (ma Poiters, Franciaország) felé vette az irányt, hogy találkozzon a korszak egyik híres püspökével Hilariussal. Az ő tanácsára tért vissza 355-ben Pannóniába, ahol téríteni kezdett, majd útja során Savariába visszatérve 356-ban megkeresztelte édesanyját.

A 4. században megerősödött az eretnek ariánus mozgalom, amelynek hatására Márton távozni kényszerült Pannoniából és Illirából, ezért ismét Itália felé vette az irányt. Sajnos Mediolanumban (ma Milánó, Olaszország) sem maradhatott hosszabb ideig, az ariánusok innen is elűzték. Ennek nyomán Gallinaria szigetére vonult el egy időre, ahol pap társával közösen sikerült kiépíteniük egy kisebb szerzetesi közösséget.

360-ban megszűnt a veszély, és Szent Hilariust követve visszatérhetett Galliába, ahol a falvak lakóinak térítésével foglalkozott. 361-ben Ligugében megalapította az első európai szerzetes kolostort. Elképzelése szerint itt szerette volna magányban leélni élete hátralévő részét, azonban Tours püspökének, Hilariusnak halála megváltoztatta terveit. A vezető nélkül maradt egyházmegye hívei felkeresték őt, hogy felkérjék püspöknek, a legenda szerint azonban ő a libák közé próbált elrejtőzni, azonban ezek kiadták őt gágogásukkal. Így vált 371-ben Márton Tours püspökévé, aki továbbra is fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák, gyógyulások kísérték, munkáját kitartóan végezte egészen 397. november 8-án Candes-ban bekövetkezett haláláig. Három nap múlva, november 11-én Tours-ban helyezték örök nyugalomba, sírja felett kápolnát emeltek.