Jelmondata:„Nekem Krisztus az életem.”

Főszékesegyházi esperes-plébános, c. pornói apát, püspöki tanácsos, aranymisés áldozópap. (Szombathely 1896.01.06. - Szombathely 1969.09.07.)

Szülei: Szendy György MÁV fűtőházi elöljáró és Cziczer Rozália. Elemi iskolai tanulmányai után a Szombathelyi Katolikus Főgimnáziumban érettségizett 1912/1913-as tanévben. Igazgatója Steiner Miklós Osztályfőnöke Horváth Dezső volt. Édesapját hat éves korában veszítette el. A korán árvaságra került okos gyermek a gimnáziumi érettségije után Innsbruckba a Jezsuiták papi szemináriumába nyert felvételt, gróf Mikes János püspök pártfogásának köszönhetően, ahol 1913-1918-ig teológiát tanult. A Szent István Társulat 1914. március 12-én tartott választmányi gyűlésén felvette rendes tagjai sorába a fiatal teológus hallgatót. Tanulmányainak végzését püspök úr végig figyelemmel kísérte és felszenteléséig gondoskodott a kitűnően tanuló diákról. 1915-ben édesanyja is meghal. Életének további sorsában, taníttatásában, nevelésében nővérei áldozatos segítsége nagyban hozzájárult későbbi élete során a családszeretet olyan magas fokú érzésének kialakulásához, mely őt élete végéig elkísérte. Kiváló tanulmányi eredménye alapján felmentést kap a felszenteléshez szükséges éveinek betöltése alól, így 20 hónappal korábban, 1918.06.13-án szentelték pappá. Újmiséjét, melyet a szombathelyi domonkos nővérek zárdatemplomában tartott, ezzel a mondattal nyitotta meg: „Isten oltárához járulok. Istenhez, aki örömöm és boldogságom!”

Papi teendőit, mint újmisés pap Nagyszentmihályon - mai nevén Großpetersdorf - káplánként kezdte. Itt szolgált 1918.06.24 - 1919.03.05-ig. Ezt követően 1919.03.06 - 1920.07.02-ig Szombathelyen káplán és hitoktató a Püspöki Elemi Iskolánál, a Felsőkereskedelmi Iskolánál valamint a Katolikus Leánygimnáziumban. 1919-ben megszervezi a Szombathelyi Kereskedelmi Fiú Iskola Mária-kongregációját. 1920.07.02. - 1923.09.01 között a szemináriumban a biblikus tudományok tanára és tanulmányi felügyelő. Közben 1920.08.24 - 1920.09.23 között Kisunyomban ideiglenes adminisztrátor, az elhunyt Faiszt Lajos plébános helyett, továbbá 1922.12.22 - 1923.01.01-ig rohonci adminisztrátor, a súlyos beteg Számálovics Ferenc plébános helyett valamint a Vármegyei Közkórház ideiglenes lelkésze Kóhl Gyula távollétében. 1923-ban a hittudományok doktorává avatják. 1923.09.01 - 1925.07.31-ig püspöki titkár. 1925-től a Szentszék jegyzője. 1925.08.01 - 1927.08.27-ig a Szeminárium prefektusa, a szentírástudományok tanára. 1926-ban aktívan vesz részt a Katolikus Kör ujjászervezésében, majd ennek első titkára lesz. 1924-1930 között az Emericana famíliájának kancellárja s a Konventnek 1925-1930 között secretariusa. 1927.10.18-tól a püspöki szentszék házasságvédőjévé nevezték ki. 1928.05.26-án püspökétől megbízást kap, mint püspöki biztos, hogy a kámoni és herényi filiális községekből önálló lelkészséget szervezzen. 1929-ben részt vesz az angliai Uptonban megrendezett III. Cserkész Világtalálkozón. 1929-1930-ban püspöki biztosként megszervezi a gyöngyösszőllősi lelkészséget is, majd a püspökhöz 1930.09.05-én írt előterjesztése alapján harmóniumot biztosít a kisegítő kápolna részére. 1929-től, püspöki megbízással, a Szent Imre Papi Nyugdíjsegélyező Egyesület központi bizottságának tagja, majd 1932.10.25-től az Egyesület közgyűlésének tagjává is megválasztják. 1931.06.20-i nappal a püspöki kar határozata értelmében egyházművészeti bizottságot kell létrehozni valamennyi egyházmegyében. A szombathelyi egyházmegyei bizottságba dr. Szendy Lászlót a bizottság titkárává jelölte püspöke. Mindez nem lehetett véletlen, ugyanis a szemináriumban ő volt az egyházművészeti tantárgy előadója is. 1931.08.26 - 1932.08.31-ig a szombathelyi papi Szeminárium vicerektorává nevezik ki, dr. Géfin Gyula római tartózkodása idejére.

A 48. sz. Rákóczi cserkészcsapat tagjaként lett cserkésztiszt. 1931.09.06-án a papnevelő intézet elöljárói és tanárai a püspöki engedélyt követően megalapítják a szeminárium öregcserkész csapatát, melynek parancsnokává dr. Szendy Lászlót választják. Ugyanebben az évben a 387. sz. Szily János cserkészcsapatot is megalapítja a szeminárium kispapjainak részvételével, melynek 1945-ig parancsnoka. E csapat vezetőképző csapatként számos cserkészvezetőt képzett. 1932-ben a III. Szombathelyi Cserkészkerület öregcserkész előadója. Még ebben az évben püspöki megbízással részt vesz a dublini 32. Eucharisztikus világkongresszuson. 1932.08.25-ével püspöki tanácsos. Ugyanebben az évben püspöki biztosként részt vesz Pécsen a Katolikus Karitász kongresszusán. 1932.09.23-án az Egyházmegyei Karitász püspöki biztosává nevezik ki. 1933-ban a gödöllői IV. Jamboreen a III. Altábor szórakoztatási vezetője. Kimagaslóan végzett munkájáért megkapta a „Fehér Szarvas” érmet. (A „Fehér Szarvas” érmet egyszeri alkalommal, az 1933-as gödöllői Jamboree szervezésében és lebonyolításában végzett kiemelkedő munkáért adták.) 1933-tól a szombathelyi Felnőtt Lányok Mária- Kongregációjának h. prézese. 1933.04.25 – 1943-ig az Actio Catholica egyházmegyei igazgatója.

1934-ben a Vasvármegyei Cserkész Főtitkárság elnöke. 1935-ben a Katolikus Népszövetség Országos Pénztáregyesületének igazgatósági tagja lesz, e tisztségét a megszűnéséig betölti. 1935.09.12-től zsinati vizsgáló – Prosynodalis Examinator, melyet 1937.11.02-ig tölt be. 1936.03.21-én elkészíti a Felnőtt Leányok Mária- Kongregációjának vezérkönyvi kéziratát, melyet 1936.04.20-án püspöke kiadásra engedélyez. 1936.09.12-től a Felnőtt Lányok Mária- Kongregációjának prézese lesz. 1937.01.01-től megbízást kap a Szombathelyi Katolikus Tudósító felelős kiadói és szerkesztői tisztség ellátására. 1937.04.17-én dr. Gaál Sándor halálával megüresedő főplébániai plébánosi posztot megpályázza. Grősz püspök felterjesztését a Vallás és Közoktatásügyi Miniszter jóváhagyta. 1937.05.21-én dr. Szendy László átvehette kinevezési okmányait, és a Főszékesegyházban 1937.06.06-án Wallner József pápai prelátus iktatta be hivatalába és mutatta be a híveknek az új plébánost egy ünnepi szentmise keretében, melynek alkalmából Szendy László jelentős adományt juttatott a szegényeknek. 1937.08.17-én püspöke kinevezi a Szombathely székesegyházi esperesi kerület esperesévé, majd augusztus 25-én püspöke előtt teszi le az esperesi esküt. E tisztségét 1952-ig, elhurcolásáig tölti be. Hivatalát elfoglalva az akkor már 150 éve változatlan elrendezésű és minden szempontból elavult, a hívekkel való kapcsolattartásra alkalmatlan, a kápláni szobák egészségtelen volta miatt megtervezteti Gruber Imre építész tervezővel az egy emeletes épület újabb emelettel való kibővítését és a kornak megfelelően a plébánia épületének teljes átalakítását, melléképületek kialakítását, melyet a kegyuraság és püspöke is támogat és jóváhagy. Így alakult ki a mai plébánia formája. A teljes átalakítási munkálatokat felügyeli, a kivitelezési szerződéseket megírja, a költségeket biztosítja, mindemellett a plébániai törzsvagyont földeladásokkal, illetve vételekkel, majd haszonbérbe adással jelentősen megnöveli a korábbi évekhez képest. 1937.09.06-án kinevezik a szombathelyi főplébániai Credo és a szombathelyi Katolikus Férfiliga elnökévé valamint a Katolikus Tisztviselőnők Egyesületének egyházi tanácsadójává. Ezt követően a Katolikus Legényegyletek és a Credo egyházmegyei igazgatói tisztét is ellátja. 1937.11.03-tól 10 évre a püspöki Szentszék bírája is. 1938-ban egységesíti az esperesi kerülethez tartozó szerzetesplébániák járandóságait. Összefogja és irányítja a szombathelyi püspöki IV. kerületi iskolák éves zárójelentéseit valamint az iskolalátogatók munkáját, mint kerületi tanfelügyelő. 1939.07.26 - 31 között részt vett Ljubljanában a Krisztus Király kongresszuson, majd 1939.08.01 - 31-ig a svájci Zizersben, az irgalmasok Szent János hospitiumában tartózkodott. 1939.11.18-án a Szociális Testvérek Deák utcai kápolnáját „oratorium semipublikummá” (nyilvános imádságos hellyé) nyilváníttatta püspökével. Majd ugyanebben a hónapban kezdeményezte a főszékesegyházi főoltár „Altare privilegiatum perpetuum, et quotidianum.” címmel való felruházását a Codex Iuris Canonici an. 1917 Can. 916-918 alapján - azaz: Az oltár a halottak napján kiváltságos oltár címmel rendelkezzék, örökre.  Grősz püspök elrendelte, hogy az oltárra kerüljön kiírásra az alábbi felirat: „Altare pro defunctis privilegiatum quotidianum, perpetuum.” Ezzel lehetővé vált, hogy a hívek halottai a teljes búcsú elnyerésében részesülhessenek.

1940.02.26-án püspöki engedélye alapján keresztutat állított a Szociális Testvérek kápolnájában. 1941.02.22-én kezdeményezi püspökénél a Székesegyház Mária kápolnájában is a Keresztút felállítását, melyre az engedélyt meg is kapta. A Keresztút megáldásával Fr. Medarius Labancz ferences szerzetest bízták meg. 1941.06.30-án a Székesegyházi Főplébánia területét püspöki engedéllyel körbekeríttette, de gondoskodott káplánjainak kényelmén is azzal, hogy a régi, rossz kályhákat új széntüzelésű modern kályhákra cseréltette, melynek költségét püspöki engedéllyel a plébánia törzsvagyonából fizette ki. 1941.12.05-én püspöke a Törvényhatósági Levente Bizottságba delegálja, melyről a Vármegye Alispánját Dr. Horváth Kálmánt is értesíti. 1942.02.03-án elkészítette a budapesti Örökimádás zárda részére a Jézus Szent Szíve keresztút teljes szövegét. Még ugyanebben az évben megalakul a Gyöngyösszőllősi Templomépítő Társaság, melynek elnöke Szendy László lett. 1943.06.01-jei nappal Grősz püspök apáti címet kér Szendy László részére öv. Festetics Györgyné főméltóságú asszonytól, megnevezve a molnári apátsági címet, melyet végül is Kovács püspök dr. Székely Lászlónak kérte meg - a hagyományokra hivatkozva - ugyancsak a főméltóságú asszonytól 1944.05.26-án. 1943.06.13-án a Székesegyházban de.9 órakor kezdődő misén ünnepelte pappá szentelésének 25. évfordulóját. 1944-ben megválasztják a Szombathelyi Egyházközség elnökévé. Szendy írásos kérelmére 1944.05.15-i hatállyal, püspöke önálló plébániai rangra emeli a gyöngyösszöllősi Jézus Szent Szíve templomot. 1944.07.02-án Kovács püspök a szombathelyi Hölgyek Mária Kongregációjának prézesévé nevezi ki, majd 1944.09.16-án újabb 10 évre a Szentszék bírájává is. 1944.10.07-én pornói Apáti címet adományoz neki püspöke.

1945.03.04-én vasárnap du. 3 órakor a Székesegyház bombatalálatot kapott, így az szinte teljesen romba dőlt, csak a két torony, a főfalak és a Madonna kápolna maradt épen. Május 10-i Püspöki körlevél meghirdeti az újjáépítés szükségességét. 1945-1947-ig a Kisgazdapárt tagja lesz püspöke egyetértésével, kizárólag a székesegyház újjáépítése érdekében folytatandó lobbi tevékenység miatt. Szendy Lászlót és Géfin Gyulát megbízzák a székesegyházi gyóntatószékek terveztetésével és beszerzésével. Létrehozzák 1945.07.02-án a Székesegyházi Templomépítő Bizottságot, melynek egyik tagja Szendy László lesz. A deportáltakat (fasiszták által elhurcoltak) Segítő Bizottságban püspökét képviseli. 1947.10.03-án püspöke megújítja a Szentszék bírájává történt megbízatását. 1948.04.09-én Szombathely város Polgármesteréhez írt levelében kérte, hogy a város főterének neve maradhasson „Szentháromság tér”. Ugyanis a koalíciós pártok (szociáldemokraták, kommunisták és a parasztpárt) képviselői több utca és a főtér nevét is meg akarták változtatni. 1952.01.09-én hajnal 3 órakor letartóztatták, majd a Fő utcai börtönbe vitték kihallgatásokra. Itt 1952.01.16-án közölték vele az internálásáról szóló ítéletet, így került Kistarcsára. 26 hónapig tartották fogva a kistarcsai internálótáborban. 1953.10.16.-án a Főv. Bíróság „szervezkedés bűntette” vádjával 7 év börtönre ítélte. Átszállították a Markó-utcai börtönbe. Innen október 20-án bilincsbe verve vitte a vonat Vácra. A váci börtön ajtaján 1954.03.03-án d.u 14 órakor lépett ki és első útja az akkor Vácott szolgáló Herrhoff Mátyás felsővárosi kanonok-plébánoshoz vezetett, akitől egy kollárét kért és azt, hogy a cipőjét kipucolhassa. Ezek után felült a vonatra és 1954.03.04-én reggel 6 órakor érkezett Szombathelyre a Szegedy Györgyné u. 22. szám alatti lakásukba. 1955.08 – 1956.11 között kisegítő lelkészként működött Rábakovácsin. 1956.10.30-án kinevezik püspöki könyvtárosnak és a püspökvárban kap elszállásolást, mivel a főplébánián Zenz Péter lakik. Hivatalát 1956.11.03-án vette át, de 1956.11.05-én ismét letartóztatták, az Egyházmegye ismert három aktív békepapjának hazug vallomása, feljelentése alapján. A KGB Ungvárra hurcolta, ahonnan az ENSZ nyomására 1956.12.13-án szabadult. Visszakapta plébánosi helyét a főplébánián. 1957.03.10-én ismét letartóztatták. A bíróság első fokon 2 és fél évre ítélte, melyet a Legfelsőbb Bíróság másfél évi börtönre változtatott. 1958.04.07-én szabadult a márianosztrai börtönből. Prazsák Mihály – a 4 elemi végzettségű, ÁEH Vas Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának egyházügyi titkára – nem engedte meg, hogy Szombathelyen maradjon. Pannonhalmát jelölték ki kényszerlakhelyéül. Az apátság falai között igen erőteljes szellemi munkát végzett. Kovács püspök megbízásából tagja lett az Újszövetségi szentírás szerkesztő bizottságának.  Héber és Görög nyelvről lefordította és megjegyzésekkel látta el az 1520 oldalas kéziratának anyagát. Szombathelyre csak külön engedéllyel és csak egy-két napra térhetett vissza, míg hivatalos ügyeit intézte. 1959-ben kérvényezte nyugdíjazását. 1959-től haláláig az egyházmegye nyugdíjasa volt.

„Jóakarói”, a papi békemozgalom hű hívei – Farkas, Bartányi, Varjas és Zenz pap „elvtársak” –, pályafutását törték ketté, míg a békepapok a saját egyéni felemelkedésük érdekében szorosan együttműködtek a megyei tanácshoz és az egyház ellenőrzésére kinevezett ÁVH valamint az ÁEH félművelt, kommunista tagjaival. Elérték, hogy többé nem prédikálhatott, szentmisét nem tarthatott így híveivel nem találkozhatott. Öt év múlva, 1963-ban térhetett csak vissza szeretett városába. A püspökvárban dolgozott, ott is lakott a 2. emeleten. Mi volt a bűne? Az, hogy a forradalom alatt a feldühödött lakosságot a rombolási szándékától eltérítette és az, hogy nem volt hajlandó a papi békemozgalom aktív tagja lenni. Hű maradt a Katolikus anyaszentegyházhoz és Mindszentihez örökre. 1968-ban tartott aranymiséjén, érezvén a végső órák közeledését, ezeket mondotta: „Maradj velünk Uram, mert esteledik!” 1969.09.07-én a püspökvár II. emeleti folyosóján, szobája előtt érte a halál. 1969.09.10-én helyezték örök nyugalomra a Szent Kvirin templom kriptájában, püspöke, paptársai, rokonai és ismerősei jelenlétében. Itt, mielőtt lezárták volna a kriptát Toronyi Németh István püspöki tanácsos, salköveskúti plébános, a család és a rokonság régi barátja búcsúzott tőle. Az engesztelő gyászmisén 150 karinges pap jelenlétében Dr. Winkler József segédpüspök mutatta be a gyászszertartást. Dr. Szendy László tudásával - mely megmutatkozott abban is, hogy a két világháború közti időben - Szombathely szellemi életére, a helyi kulturális és irodalmi életre néhány paptársával együtt igen nagy hatással volt. Emberszeretetével, a szombathelyi szegények felkarolásával, a katolikus egyesületek felvirágoztatásával lelkileg is az egyházmegye legnagyobbjai közé tartozott, nemcsak testi magassága miatt.

A Vas Megyei Bíróság 1991-ben rehabilitálta, minden korábbi ítéletét semmisnek nyilvánította. Német, angol és francia nyelven beszél. Kitűnően tud latinul, héberül és görögül.

Munkái és irodalmi tevékenysége:

- Felelős szerkesztője és Kiadója az alábbi újságoknak:

• Szombathelyi Katolikus Tudósító, Szombathely 1937-1947. Martineum Nyomda
• Missiós Értesítő, Szombathely 1935. Martineum Nyomda
• Főplébániai körlevél

- Szerkesztője

• Folia Sabariensia tudományos folyóiratnak
• A mi 10 évünk 1920-1930. A Magyar Cserkészszövetség III. ker. Jubileumi emlékkönyve. Szhely, Dunántúli Nyomda, 1930

Cikkeket ír az alábbi lapok számára:

• Actio Catholica
• Credo svéd lap
• Dunántúli Sportélet
• Dunántúli szemle / Vasvármegyei Múzeum
• Egyházi Lapok
• Főplébániai körlevél
• Írott Kő
• Katolikus Szemle
• Magyar Cserkész
• Magyar Kultúra
• Missziós Naptár
• Szent István Naptár
• Szent Márton Naptár
• Szombathelyi Katolikus Tudósító
• Vasi Szemle – Folia Savariensia
• Vasvármegye
• Vezetők Lapja
• Vigília
• Zala megyei Újság

Összeállította: Császár Ernő (dr. Szendy László dédunokaöccse)