Balogh Gyula a Veszprém megyei Ihásziban született Pápán, Kőszegen és Szombathelyen tanult. A Pesti Jogi karra iratokozott be, de nem lett ügyvéd. 1859-ben Vas Gereben Képes Újságjának szerkesztője volt. 1861-ben saját fordításában jelentette meg Heine verseit. 1861-1867-között a körmendi járás esküdtje, majd Vas vármegye aljegyzője volt. 1867-től kiadta és szerkesztette a Vasmegyei Lapokat. 1870-ben kötetbe gyűjtötte saját verseit, megalapította és szerkesztette a Sopron Megyei Közlönyt.

Balogh Gyula a Veszprém megyei Ihásziban született Pápán, Kőszegen és Szombathelyen tanult. A Pesti Jogi karra iratokozott be, de nem lett ügyvéd. 1859-ben Vas Gereben Képes Újságjának szerkesztője volt. 1861-ben saját fordításában jelentette meg Heine verseit. 1861-1867-között a körmendi járás esküdtje, majd Vas vármegye aljegyzője volt. 1867-től kiadta és szerkesztette a Vasmegyei Lapokat. 1870-ben kötetbe gyűjtötte saját verseit, megalapította és szerkesztette a Sopron Megyei Közlönyt. Újságjaiban nagy propagandát biztosított a Szombathelyi Régészeti Egyletnek, a Dalárdának, a Tűzoltó Egyesületnek és az Állandó Színháznak. 1876-ben kezdeményezője volt a vármegyei Berzsenyi ünnepségeknek ezért főispáni kitüntetésben részesült. 1884-ben sikerrel pályázta meg a vármegyei levéltári állást és felhagyott a szerkesztői tevékenységével. A megyei iratok megrendezése után Szombathely majd Győr város is vele rendeztette levéltárát. Érdeklődése fokozatosan a történelmi témák felé fordult. A megyei iratok rendezése közben kezébe kerülő érdekesebb iratokat megyei és országos lapokban, köztük a Pesti Hírlapban is publikálta. Történelmi cikkeit, főlevéltárossá történt kinevezése után, 1895-ben adta ki a Klio szolgálatában című kötetben. A Pallas lexikon őt bízta meg Moson, Tolna, Somogy, Vas és Zala megyék történeti fejezeteinek megírásával. Munkatársa volt az Osztrák Magyar Monarchia írásban és képben című monumentális műnek és ő írta a Sziklay-Borovszky féle monográfia Vas megyei kötetének történeti fejezetét. Munkásságáért elismerő oklevelet kapott az udvartól. Vas vármegye nemes családai című 1894-ben megjelent műve máig nélkülözhetetlen kézikönyv. E munkájával országos ismertségre tett szert. A könyv a hatalmas érdeklődés miatt, 1901-ben második kiadásban is megjelent 84 éves korában, 34 évi levéltári szolgálat után vonult nyugdíjba. 1921- áprilisában szívszélhűdésben hunyt el. 1956-tól utca viseli nevét.